Talán másnak nem menne ilyen könnyen ilyen természetesen viselkedni egy elnyomott helyzetben, ahogyan én teszem. De nekem megvannak az okaim erre. Ez a helyzet a barátom, mert éppen ebből a helyzetből tanultam meg, hogy mire vagyok képes, megértettem hogy mit érek, tudatában vagyok annak, hogy mit alkottam, és látom hogy van értelme annak amit alkottam. Hogy ezentúl másként csináljam? Nem, ebből a szinvonalból már egy fikarcnyit sem engedek! A múltamra büszke vagyok, és azt már senki nem veheti el tőlem. Azok a harcok, amiket önmagammal vívtam meg, akár nyertem akár vesztettem, mind megerősítettek engem a külvilággal vívott küzdelmekhez. Ma már hálás vagyok a szüleimnek is azért, hogy olyan kemény és kíméletlen edzőim voltak. És hálás vagyok a hibáért, amikor gyengéden mertek szeretni. Emiatt nem lettem katona, csak egy harcos, akinek van szíve. A szív. Egy újabb hadszíntere az önmagammal folytatott harcoknak. Most tanulom, hogyan lehet egyszerre gyengéden szeretni és sérthetetlennek maradni.